A teazas
Ferjurammal rendszeresen vitaba szallok a tea miatt, ugyanis folymasonan issza, estenkent pedig csodalkozik, hogy nem tud idoben elaludni, illetve hogy nehezen megy maga az elalvas is. Vizet csak akkor iszik, ha belediktalom, neha lecsuszik egy kis narancsle is, de a tea az isten...
A teazas kellekei, ugy mint a tej, egy jo nagy bogre vagy a vizforralo szent targyak itt minalunk. Emlekszem, mikor Rom eloszor jart Budapesten nalam, ketsegbeesve kereste a vizforralot, majd furcsan nezett ram, mikor kozoltem, hogy az meg minek es feltettem neki foni egy labosba a vizet.
Szamara szerintem az lenne az abszolut boldogsag, ha en is osztoznek ebben a szenvedelyeben, de en maximum csak a gyumolcsteat es a zold teat iszom meg, azt is csak nagyon ritkan. Aronka szuletesevel termeszetesen felvetodott benne a kerdes: mikor kezdheti el a gyerek maganak tudni az angol teazasi kulturat, mondom hat, ha rajtam mulik, semmikor :-) Rom mindig emlegeti, hogy egyik legkorabbi emleke az, hogy a szuleivel es a testverevel az agyban teaznak reggelente keles utan, meg pizsiben. Ez ugy cuki, de azert na.
Cipo viselese a hazban
Szamomra elkepzelhetetlen, hogy cipoben maszkaljak a lakasban. Meg akkor is leveszem, ha csak valamiert vissza kell rohannom. Itt viszont barhova mentem, mindenhol azt lattam, hogy az emberek cipot viselnek bent is, akar ko van, akar vilagos szinu szonyeg... Bar mar tobbfelol hallottam magyaroktol, hogy ez nem mindenhol van am igy Anglian belul, ok meg ilyennel csak elvetve talalkoztak.
Romot mar jo hamar sikerult raszoktatnom, hogy a lakasban maximum zokni/mamusz legyen a laban es elvarom, hogy a vendegeink is igy tegyenek. Szerencsere azok, akik mar tobbszor voltak nalunk eszben tartjak ezt a "furcsasagomat", ha pedig valaki elfelejtene, annak szolok. Ugy tudom, hogy nehanyan sertesnek veszik, ha rajuk szolnak, hogy vegyek le a labbelit, de ez engem nem nagyon erdekel. Szegeny uramat is mindig izelgetem, hogy szoljon ra a szerelore/rokonaira/barataira. Eleinte volt, hogy nem merte (!) oket megkerni, de ma mar siman megteszi. Aron is ra szokott szolni a kis cimbijeire, ha betrappolnak a saros kis cipojukkel. :-)
Attol meg mindig kicsit rosszul vagyok, amikor a kulonbozo toddler groupokban, kisgyerekes konyvtari foglalkozasokon a totyogok fel-ala rohangalnak a saros cipoben, mogottuk meg ott masznak a foldet nyalva a babak. Tudom, fejlodjon az immunrendszer, meg talan a masodik gyerekkel ebben a tekintetben (is) lazabb vagyok, de azert nem mindig szeretnem, hogy Lujzi olyan szonyegen fetrengjen, ahol par perccel azt megelozoen hanyasban/galambsz.rban/cigicsikkben/olajfoltban is tiszteletet tett labbeli is megfordult.
How are you?
Ha otthon valakitol megkerdezik: "hogy vagy?"/"jol vagy?", akkor azt ugy tudom elkepzelni, hogy az esetek tobbsegeben egy panaszaradat koveti a kerdest: hogy hol faj, hogy mi nem sikerult, hogy milyen draga ez meg az. Itt, Angliaban viszont a koszones mellett - a koszones reszekent az emberek automatikusan megkerdik: "How are you? Are you alright? En ilyenkor mindig roppantul zavarba jovok es vagy csak idetlenul vigyorgok, neha meg elnyoszorgok egy yes-t, estleg visszakerdezem, how are you? - de ez meg olyan idetlen, hiszen az esetek tobbsegeben latasbol ismerjuk csak egymast, meg hat kotve hiszem, hogy a postast meg a harom ajtoval arrebb lako neniket valoban erdekli, hogy mi van az eletemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése