Vilagjaro konyvmolyok

Manapsag nagyon sok kihivassal talalkozik az ember a kozossegi mediaban. En egesz idaig elkerultem ezeket, de nehany honapja egeszen izgatott lettem, mikor meglattam a Nok kulfoldon elnevezesu blog szerkesztojenek felhivasat, melynek lenyege, hogy egy ev alatt o es a kore tomorult emberek "vegigolvassak a vilagot" es az olvasottakrol mindenki megirja a kis beszamolojat. A dolog szeptemberben indult es az otletet az adta, hogy Ann Morgan iro, szerkeszto par evvel ezelott eldontotte, hogy elolvas egy-egy konyvet a vilag mind a 196 orszagabol egy ev alatt.

En egy angol konyvet valasztottam, melynek cime Long Way Down (magyar cime: Hosszu ut lefele. Egyik kedvenc kortars irom, Nick Hornby konyve ez, melyet egyszer mar olvastam, ugy 7-8 evvel ezelott es emlekszem, nagyon megfogott a konyv hangulata es maga a tortenet. A konybol film is keszult, amihez meg nem volt szerencsem, de majd talan odaig is eljutok egyszer, hogy megnezzem.

Regen nagyon sokat bujtam a konyveket: 14-15 eves korom korul a varos szelere, Rakosborzasztora koltoztunk (budapesti olvasoim tudjak, hogy az Isten hata mogotti helyrol van szo, de  meg onnan is kell gyalogolni par kilometert), de en tovabbra is Ujpestre jartam iskolaba, aztan meg jott a foiskola, amikor en meg mindig otthon laktam, ugyhogy az eletembol ugy 8968 orat tolthettem a buszon zotykolodve es metron ucsorogve. Az egyetlen jo dolog ezekben az utazasokban az volt, hogy folyton olvastam. Na jo, nem volt mindig elvezetes, mert a foiskolan magyar-angol szakra jartam, igy volt par kotelezo formedveny, amit mindenkeppen el kellett olvasnom, ha at akartam menni egy-egy vizsgan, de azert csudajo olvasmanyokhoz is volt szerencsem.

Amiota gyerekeim vannak, leginkabb csak kajarecepteket, gyogyszerleirasokat olvasok, meg cikkeket arrol, hogy ne trappoljunk bele a gyerek lelki vilagaba es hogyan legyunk jo szulok, Bevallom oszinten, hianyzik az igazi olvasas, azaz hogy elvesszek egy jo regeny lapjai kozott, ugyhogy ez a kihivas jo alkalom lesz arra, hogy ravegyem magam, hogy minden nap olvassak par oldalt estenkent, meg akkor is, ha hulla faradt vagyok. 

Ha esetleg valaki szeretne csatlakozni a kihivashoz, akkor itt megteheti:

http://vilagjarokonyvmolyok.blog.hu/2016/07/11/vilagkoruli_konyvmolyokat_keresunk_avagy_felhivas_egy_izgalmas_utazasra

Hajra!

Furcsa angolsagok, angol furcsasagok I.

A teazas

Ferjurammal rendszeresen vitaba szallok a tea miatt, ugyanis folymasonan issza, estenkent pedig csodalkozik, hogy nem tud idoben elaludni, illetve hogy nehezen megy maga az elalvas is. Vizet csak akkor iszik, ha belediktalom, neha lecsuszik egy kis narancsle is, de a tea az isten...

A teazas kellekei, ugy mint a tej, egy jo nagy bogre vagy a vizforralo szent targyak itt minalunk. Emlekszem, mikor Rom eloszor jart Budapesten nalam, ketsegbeesve kereste a vizforralot, majd furcsan nezett ram, mikor kozoltem, hogy az meg minek es feltettem neki foni egy labosba a vizet.

Szamara szerintem az lenne az abszolut boldogsag, ha en is osztoznek ebben a szenvedelyeben, de en maximum csak a gyumolcsteat es a zold teat iszom meg, azt is csak nagyon ritkan. Aronka szuletesevel termeszetesen felvetodott benne a kerdes: mikor kezdheti el a gyerek maganak tudni az angol teazasi kulturat, mondom hat, ha rajtam mulik, semmikor :-) Rom mindig emlegeti, hogy egyik legkorabbi emleke az, hogy a szuleivel es a testverevel az agyban teaznak reggelente keles utan, meg pizsiben. Ez ugy cuki, de azert na.

Cipo viselese a hazban

Szamomra elkepzelhetetlen, hogy cipoben maszkaljak a lakasban. Meg akkor is leveszem, ha csak valamiert vissza kell rohannom. Itt viszont barhova mentem, mindenhol azt lattam, hogy az emberek cipot viselnek bent is, akar ko van, akar vilagos szinu szonyeg... Bar mar tobbfelol hallottam magyaroktol, hogy ez nem mindenhol van am igy Anglian belul, ok meg ilyennel csak elvetve talalkoztak. 

Romot mar jo hamar sikerult raszoktatnom, hogy a lakasban maximum zokni/mamusz legyen a laban es elvarom, hogy a vendegeink is igy tegyenek. Szerencsere azok, akik mar tobbszor voltak nalunk eszben tartjak ezt a "furcsasagomat", ha pedig valaki elfelejtene, annak szolok. Ugy tudom, hogy nehanyan sertesnek veszik, ha rajuk szolnak, hogy vegyek le a labbelit, de ez engem nem nagyon erdekel. Szegeny uramat is mindig izelgetem, hogy szoljon ra a szerelore/rokonaira/barataira. Eleinte volt, hogy nem merte (!) oket megkerni, de ma mar siman megteszi. Aron is ra szokott szolni a kis cimbijeire, ha betrappolnak a saros kis cipojukkel. :-)

Attol meg mindig kicsit rosszul vagyok, amikor a kulonbozo toddler groupokban, kisgyerekes konyvtari foglalkozasokon a totyogok fel-ala rohangalnak a saros cipoben, mogottuk meg ott masznak a foldet nyalva a babak. Tudom, fejlodjon az immunrendszer, meg talan a masodik gyerekkel ebben a tekintetben (is) lazabb vagyok, de azert nem mindig szeretnem, hogy Lujzi olyan szonyegen fetrengjen, ahol par perccel azt megelozoen hanyasban/galambsz.rban/cigicsikkben/olajfoltban is tiszteletet tett labbeli is megfordult.

How are you? 

Ha otthon valakitol megkerdezik: "hogy vagy?"/"jol vagy?", akkor azt ugy tudom elkepzelni, hogy az esetek tobbsegeben egy panaszaradat koveti a kerdest: hogy hol faj, hogy mi nem sikerult, hogy milyen draga ez meg az. Itt, Angliaban viszont a koszones mellett - a koszones reszekent az emberek automatikusan megkerdik: "How are you? Are you alright? En ilyenkor mindig roppantul zavarba jovok es vagy csak idetlenul vigyorgok, neha meg elnyoszorgok egy yes-t, estleg visszakerdezem, how are you? - de ez meg olyan idetlen, hiszen az esetek tobbsegeben latasbol ismerjuk csak egymast, meg hat kotve hiszem, hogy a postast meg a harom ajtoval arrebb lako neniket valoban erdekli, hogy mi van az eletemmel.

Bejelentkezes Halloween es karacsony kozott

Jelentem, visszatertem. Azaz probalok visszaterni. Az elmult tobb, mint ket evben pihent egy nagyot a blog, en viszont azota is kialvatlan vagyok, idom nulla, de azert olyan jo lenne ismet irogatni ide, ugyhogy hajra!

A fent emlitett ket ev alatt tortent egy, s mas. Tovabbra is Norwich-ban elunk, volt egy koltozes a varoson belul, kisfiam itteni szokas szerint 4 eves koraban iskolaba ment (elokeszito osztalyba), most pedig mar elsos nagyfiu. Csaladunk bovult, Lujzika immar 10 honapja resze kis bandanknak.

Nagyon megszerettuk ezt a varost, ismerunk nehany magyart is, es az iskola altal helyi cimborakat is szereztunk magunknak. Igazan otthon erezzuk magunkat, ami nagyon jo, tekintve, hogy az elmult nyolc evben ugy nyolc alkalommal koltoztunk :-) es jopar varosban (es orszagban) megfordultunk. Ha egy szep nap el is koltozunk alberletbol a sajat hazikoba, a varost es ezt a varosreszt nem tervezzuk elhagyni.

Mar javaban benne vagyunk a novemberben: a halloween-i dekoraciokat felvaltottak a karacsonyfaegok - itt az osszes bolt kirakata karacsonyi szinekben es hangulatban pompazik es az emberek mar most olik egymast hetkoznap napkozben is az ajandekokert. Az oke, hogy en nem dolgozom :-) de hogy ez a sok ember miert koszal a varosban ajandekokra vadaszva, ahelyett, hogy huzna az igat peldaul egy atlagos kedd reggelen, arrol fogalmam sincs.

Mar sokadik evemet toltom Angliaban, de meg mindig furcsa nekem, hogy mennyi minden elerheto, hogy milyen nagy a keszlet es a valasztek mindenbol. Vegyuk peldaul a karacsonyi arukeszletet: karacsonyi pizsamak, kulon polc azon apro hulyesegeknek, amiket a munkahelyeken a Secret Santa keretei kozott egymasnak adnak a kollegak, karacsonyfa, amit diszestul megvehetsz... plusz a boltok karacsonytol fuggetlenul is tele vannak olyan dolgokkal, amikre valojaban senkinek semmi szuksege nincs, de amit megis sokan megvesznek.

En egyelore meg probalom elvezni az oszt, ami itt gyonyoru, de gyanitom, hogy par nap es valaki nagyon elkezd majd nyaggatni, hogy irjunk levelet a Mikulasnak. En meg majd nyaggatom magam, hogy irjak gyakrabban a blogon...