B.ú.é.k. minden kedves olvasomnak!
Szerintem kitalaljatok, mi lesz a legfontosabb, elsoszamu ujevi fogadalmam: FOLYAMATOSAN FRISSITENI A BLOGOT. Hihetetlen, hogy utoljara nyar elejen irtam, pedig most van a legizgalmasabb, legviccesebb idoszak, mar ami kisfiam beszedtanulasat/kommunikaciojat illeti. Jo hosszu lista szuletett az elmult honapokban a beszolasokbol es az erdekes megfigyelesekbol, ezeket az elkovetkezo hetek soran igyekszem Veletek is megosztani.
Tavaly karacsonykor kisfiam meg nem lelkesedett annyira az unnep -es ajandekvarastol, inkabb csak az foglalkoztatta, hogyan lehetne megszabaditani a karacsonyfat attol a sok logo izetol, amit aztan esetleg majd meg is kostolna, de iden mar remego izgalommal varta a nagy napot es izgalmasan telt a keszulodes is: a fat mar ugy tizedike korul felallitottuk (tehat koran, itteni szokas szerint) es egyutt is diszitettuk fel, keszitettunk mindenfele finomsagokat, kidekoraltuk a hazat, karacsonyi zenet hallgattunk stb.
Sokaig eleg homalyos volt, hogyan is alakulnak majd nalunk, csaladon belul a karacsonyi szokasok, hiszen ugyebar Angliaban elunk, a ferjem angol. Iden viszont mar eleg sokat kellett a fejunket torni azon, hogy vegyuljenek ugy a magyar es az angol hagyomanyok, hogy a gyerek ne kapjon sikitofraszt a fejeben okozott katyvasztol.
Vegulis ugy alakult, hogy a Mikluas ketszer is meglatogatott minket: eloszor ugyebar december 6-an tette tiszteletet, majd 24-en is eljott hozzank. A Jezuska vs. Mikulas parbajban tehat o nyert, leginkabb azert, mert ugy gondoltam, hogy mivel angol kornyezetben vagyunk, akkor mar alkalmazkodjunk az itteni szokashoz, mar ami a titokzatos ajandekhozo szemelyet illeti. A Szentestehez, vagyis az 24-en este tartando kozos, meghitt csaladi karacsonyozashoz viszont ragaszkodtam (tehat nem azt csinaljuk ekkor, amit az angolok tobbsege, azaz nem isszuk magunkat szamantára helyi kocsmaban). Tehat az ajandekbontas nem 25-en reggel tortent, ahogy az itt lenni szokott, hanem 24-en, a vacsora utan. A dolog kaja reszerol amugy csak annyit, hogy a tervezett haromfogasos menubol egyfogasos lett, mert az uram elfelejtette az eloetel hozzavaloit megvenni, a desszert (egy karacsonyi izvilagu poharkrem) pedig ment a kukaba, mivel sikerult folotte eltornom egy poharat - hogy ez utobbi muvelet hogy tortenhetett, ne kerdezzetek. A foetel pedig mindenfele hulye okbol kifolyolag (pl. hogy nem volt semmi energiam kacifantos nevu meg hagyomanyos magyar fogasokkal bohockodni) nem valami hagyomanyos karacsonyi fogas lett, hanem egy jo kis olaszos hangulatu nyarias, grillpartira valo cucc :-) A bakicunamit ugy probaltam ellensulyozni, hogy telepakoltam az asztalt mindenfele karacsonyi dekoracioval, gondoltam, az majd eltereli a figyelmet a hianyossagokrol... vegulis senki nem szolt semmit: Aronkat az ajandekokon kivul nem erdelte nagyon mas, a ferjemnek pedig ha akadt is gondja a dologgal, nem mondta, udvarias angol modjara, ugyhogy hurra.
Szilveszterkor nem csinaltunk semmit, nagyon unalmasak voltunk. Szeszelyes evszakok es Galvolgyi show hianyaban egy Dexter epizod megtekintese utan az agy fele vettem az iranyt es fel 12-kor mar aludtam is... Masnap aztan persze orultem onnon frissessegemnek, mikor reggeli setank soran, hanyasokat kerulgetve lattam nehany masnapos, megviselt arcot.
Az oev utolso es az ujev elso napja tehat szamomra olyan volt, mint a tobbi. Kiveve, hogy tenyleg megfogadtam, hogy gyakrabban irok majd ide...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése