Beszélni magyar?

Tény no. 1

A magyar a világ egyik legnehezebben megtanulható, legbonyolultabb nyelve.

Tény no. 2

Vannak emberek, akiknek csak nehezen, vagy egyáltalán nem megy a nyelvtanulás, mert nincs hozzá érzékük.

Nos, Rom nem egy nyelvzseni, ráadásul engem választott párjául...

Az alábbiakban pedig szeretném bemutatni, milyen eszközöket vetettem be annak reményében, hogy az ember majd megtanul magyarul.

1. Magyaróra, tankönyv, szigor

Nem sokkal összeköltözésünk után vettem neki egy tankönyvet (Durst Péter-Lépésenként magyarul), felvettem a szigorú tanárnéni-álarcot, beszereztem egy jól fogó tollat meg egy füzetet, és nagy lelkesen elkezdtem tanítgatni. A baj csak az volt, hogy soha nem csinálta meg a házi feladatot, és mindent elpoénkodott. Én viszont véresen komolyan vettem a projektet, és persze a két hozzáállás nem annyira passzolt. Nem baj, gondoltam, hogy akkor lazítok majd a gyeplőn: a továbbiakban mindent együtt ismételtünk át, nem volt házi sem, de így sem ragadt rá sok, így ez a megközelítés sem működött. Rom azt mondta, így nem tudja a dolgot komolyan venni és inkább járna tanfolyamra, de aztán a tanfolyamozásból sem lett semmi, és akkor szólt, hogy inkább csak beszéljek hozzá magyarul, amikor csak akarok...

2. Beszéd, csak magyarul, amit...

...nem is fejtenék ki. Inkább látni kellene Rom arcát, amikor magyarul kérek tőle valamit. Leirhatatlanul riadt ilyenkor a tekintete, majd bizonytalanul azt mondja: "Igen...", mindenre. Na jó, azért annyit még leírok, hogy mostanában azt csináljuk, hogy amikor hetente egyszer leszúrom, hogy miért nem beszéli már az én szép kis anyanyelvemet, akkor meg ő szúr le engem, hogy hát CSAK AZÉRT, mert én nem beszélek hozzá magyarul. És akkor nekiállok neki hablatyolni in "alien" (ahogy ő hívja), persze nagyon lassan, és kézzel-lábbal mutogatok. Elismételgetjük a mondatokban előforduló szavakat, majd két perc múlva utalok rájuk, várva a reakciót és a megvilágosodást, de addigra huss...

3. Post-it

Volt egy időszak, amikor az otthonunkban fellelhető tárgyakra kis sárga post-itet tettem a magyar nevükkel, azt gondolva, hogy jártában-keltében Rom majd mindig szemben találja magát a cimkékkel, és így valahogy majd ráragad a tudás. Valamiért ez sem működött annak ellenére, hogy lelkesen olvasgatta és ismételgette őket. Az egésznek annyi eredménye lett csak, hogy a lakásunkban a domináns szín hirtelen a citromsárga lett, és a padló tele volt régi, megfáradt post-itekkel, amik szomorúan szálltak - nem bele Rom agyába, hanem le, a padlóra, ragacsos felükkel lefele, hogy aztán az általam elhullajtott hajszálak otthonra leljenek rajtuk.

4. Majd ha itt a baba!

Hát persze! A baba születése után Rom megtanul majd magyarul úgy, hogy figyeli hogy gügyögök gyereknyelven a kissrácnak, majd pedig ezt a tudást fejleszti tökélyre a gyerek beszédfejlődésével párhuzamosan. Hát, eddig csak a cici szót tanulta meg, az eleg hamar rögzült! A módszer milyenségéről persze majd igyekszem beszámolni itt, a blogon.

5. Nagymama piszkálódása

Nagymamám, mint minden idősebb magyar ember, aki külföldivel találkozik, nagyon magabiztosan, nagyon hangosan és nagyon tagoltan szokott Romhoz beszélni, természetesen magyarul. Drága nagypapám - Isten nyugosztalja - ugyanezt oroszul, szlovákul és németül IS produkálta (volt, hogy mindet egyszerre), amire Rom a 2. pontban leírtak szerint reagált. Ezen kívül Nagyi (aki régen alsós tanítóként dolgozott) küldött már egy másodikos olvasókönyvet is, valamint kérte, hogy Rom is írjon pár sort az általam küldött levél részeként, stb. Ezeket a kis megmozdulásait mind olyan mosolygós terrorral viszi véghez, hogy Rom szerintem már fél tőle :-) Lehet, hogy a nagyi lesz a kulcs a nyelvtanuláshoz?

Most pedig nézzük, hogy Rom milyen fontos szavakat és mondatokat ismer (és hogy még egy pozitívumot említsek: nagyon jól tud olvasni magyarul - jól ejti ki az összes magánhangzót stb.).

Tehát a lista:

- köszi, jó reggelt, jó napot, és hasonló alapdolgok
- Rom vagyok. Angol vagyok. Nem vagyok buzi.
- állat, király
- Arany Ászok
- P.csábá! (igen, á-val, és leginkább akkor használja ezt a felkiáltást, amikor hallja, hogy elejtek valamit és tudja, hogy mindjárt elkezdek puffogni)

És néhany szó/mondat Rom-féle verziója:

- Istvánom! (ez az "Istenem!" akar lenni)
- Cigielni kell! (a "pisilni kell" mintájára, "e" betűvel írva... Gyakran mondogatta akkor, amikor nehezen ment cigiről történő leszokás.)
- húszvanhárom (23)
- háromanagy (34)

Most eszembe jut az eset, amikor az egyik angol ismerősöm a "köszi" szót összekeverte egy arra rímelő szóval, mégpedig azzal, ami a férfi hímivarsejtek kicsiny csoportját jelöli... a pincér nagyot nézett a budapesti étteremben, amikor a srác mosolyogva, hangosan, a vacsorájat megkapva ezt mondta: "G.CI!"