It's not my cup of tea -

- mondják az angolok azokra a dolgokra, amiket nem éreznek magukhoz közel állónak, ami eltér az ízlésüktől. Ennyire nagyon szeretik ők a teát! Reggel azért isszák, hogy felébredjenek, munka közben, hogy jobb kedvük legyen, munka után, hogy legyen erejük a hazaúthoz, délután, mert hoppá, öt óra van, lefekvés előtt, mert miért ne. Persze fekete teáról van szó, ami ugyebár tele van koffeinnel. Ehhez a naponta tucatszor véghezvitt szertartáshoz elengedhetetlen kellék a tej (és folyton megy a vita, hogy a tejet még a víz előtt, avagy után kell-e a bögrébe tölteni). Ha nincs tej a hűtőben, az kisebb tragédiának számít. Citrom, cukor kilőve, mert az tré. Én úgy még nem léptem be anyósomék ajtaján (és ajtó alatt itt most ne csak a bejárati ajtót értsd, hanem a nappaliajtót, a konyhaajtót, a garázsajtót IS), hogy ne hangzott volna el a kérdés: Would you like a cup of tea? Mikor először mondtam, hogy nem, köszönöm, nem vagyok nagy rajongója, olyan fagyos csend telepedett körénk, hogy csak na. Aztán persze enyhíteni akartam a feszültségen és mondtam, hogy okés, esetleg egy zöld teát vagy valamilyen gyümölcsteát elfogadnék, ha van. Na, akkor szerintem már a megkövezésen gondolkodtak. Ez a teatéma amúgy folytonos harcot jelent Rom és köztem (persze vicces keretek között). Rom folyton issza, én próbálom leszoktatni róla (a koffein miatt), ő meg próbál engem rászoktatni. Én viszont feketeteát kábé csak akkor iszom, amikor fáj a torkom, megfáztam, vagy ilyesmi (de akkor is csak sok-sok citrommal). Néha elszürcsölök egy lesbian tea-t, ahogy Rom hívja (ez nála a gyümölcsteát jelenti). Mondanom sem kell, hogy mielőtt Angliából Vancouverbe költöztünk, anyósek egyik búcsúajándéka egy 1000 darab PG teafiltert tartalmazó zsák volt mondván, hogy a nyamvadt Kanadában biztos nincsen normális tea. Még jó, hogy a cuccaink szállításának költségeit nem nekünk kellett állni. Aztán ideérve a vízforralót meg már az ágy előtt megvettük, mert Rom szerint az a legfontosabb dolog a lakásban!

Most pedig kulturálódjunk kicsit: a tea származását illetően léteznek mindenféle ázsiai legendák, lejegyzésekben pedig először a 9. században említik meg. A teaivás Európában elsőként a kontinens északi részén vált népszerűvé, majd Észak-Amerikában is elterjedt. Érdekesség, hogy bár Angliáról mindenkinek a tea ugrik be, az ország állitólag csak a hetedik az európai "ranglistán", már ami a teafogyasztás mértékét illeti (az első helyezettek az írek). Az "ötórai teázas" kifejezés Bedford hercegnőjének, Annának a nevéhez fűződik: mivel akkoriban Angliában a napi kétszeri étkezés volt elterjedt, a hercegnőt késő délutánonként egy "roskatag, bizonytalan érzés" kerítette hatalmába, ezért meghívta kastélyába barátait egy további délutáni étkezésre, öt órára. A tea mellett szendvicsek, sütemények és válogatott édességek várták az éhes vendégeket. A teaivás ezen gyakorlata hamarosan elterjedt más körökben is, aztán ugyebár kicsit elszaladt veluk a ló :), hiszen az angolok manapság már nem csupán öt órakor hódolnak szenvedélyüknek. De persze az is igaz, hogy szeretnek délutánonként leülni és süti mellett nyugodtan meginni egy csésze teát. Az angol kávezókban népszerű az úgynevezett cream tea, aminek én nagy rajongója vagyok (mondjuk nem a tea miatt:) - egy pogácsaszerű süteményről van szó, amit scone-nak hívnak, és ami mellé eperlekvárt és úgynevezett clotted creamet szolgálnak fel (ez olyasmi, mint a felvert tejszín, csak sokkal sűrűbb).

Érdekességként pedig még, hogy a tea szót az angolok gyakran használják egy-egy étkezésre utalva. Mikor első angol munkahelyemen egy kolleganőm megkérdezte, mit tervezek tea gyanánt este, azt gondoltam, hogy hú, de fura módon érdeklődik, hogy szeretem-e a teát és hogy iszom-e majd este, de nem baj, válaszolok...

... amit hallván ő udvariasan mosolygott és nagyot szürcsölt a teájába.