Az uj kezdet kezdete. Ujra.

Ot honappal ezelott, mikozben irtam az utolso ket bejegyzest, komolyan mondom, hogy annyira lelkes voltam, hogy a fejemben mindenfele dobperges es harsonaszo is jelen volt, meg kepzeletbeli tuzijatek, lufi es torta, de aztan annyi minden tortent velunk es annyira nem volt semmi idom, hogy a blogiras megint szuneteltetve lett. Most viszont szeretnem felfujni ujra azokat a lufikat es megigerem magamnak es kedves olvasoimnak, hogy MINDEN HETEN jelentkezni fogok. Olyan leszek majd, mint anno a Szomszedok volt csutortokonkent, amikor mindenki remego kezzel varta a pasarerti lakotelep lakoinak kalandjait (en is, bar en meg kiscsibe voltam akkoriban, de persze mar akkor melyen megerintettek a sorozat epizodjainak vegen lathato melyenszanto filozofiai gondolatok, leginkabb Etusei). Jaj, pillanat... Most jut eszembe, hogy a Szomszedok csak kethetente ment... en inkabb TENYLEG hetente szeretnek irni :-) Es fogok is, igen... nem kethetente egyszer jelentkezem, hanem hetente ketszer. Azt hiszem :-)

Nos, vagjunk is bele. Egy helyzetjelentessel kezdenem. Legutobb arrol irtam, hogy Aronka kimondta az elso szavait es arrol is beszamoltam, hogy miket ert. Hat, azt kell, hogy mondjam, hogy az elmult ot honap alatt rengeteget tanult es nagyon izgalmas dolgok tortentek, hiszen nemcsak magyarul, hanem angolul is elkezdte mondogatni a szavakat. A legtobb uj szot az elmult ket honapban tanulta, korulbelul akkortol szamitva, amikor visszajottunk Angliaba. 

Es akkor szerepeljen itt egy kis hatterinformacio csaladomrol es rolam: 2011 januarban, terhesen koltoztem ki angol urammal (aki akkor meg csak a volegenyem volt es aki egy nagyon spontan otlettol vezerelve iden aprilisban a ferjem lett) Kanadaba, azon belul is Vancouverbe, mert Romot (Igen, ez a neve es igen, ez is meger egy bejegyzest. Majd...) ilyen messzire szolitotta a munkaja. Kisfiam ott szuletett meg juniusban es egeszen iden szeptember vegeig eltunk ott, amikor is a kis pereputtyom es en visszacuccoltunk Angliaba (Kanada elott ket evet eltunk Londonban). Ezuttal nem a fovaros fele vettuk az iranyt, hanem videken kotottunk ki, Somerset megyeben, ahol az uram csaladja is el. Ugy hataroztunk, hogy azt szeretnenk, hogy Aron a csalad kozeleben legyen es kapora jott egy munkaajanlat, raadasul olyan melorol van szo, amit Rom otthonrol tud vegezni. Szeptemberi erkezesunk utan kb. 6 hetet anyosomeknal laktunk es nemreg koltoztunk a sajat helyunkre. Diohejben ennyi :-)

Es akkor ime a szolista, melyben azok az angol es magyar szavak szerepelnek, amiket Aronka mar szepen mond. Sokszor van olyan is, hogy beszelunk, meghall valamit es mondja o is, de aztan tobbet nem hasznalja az adott szot. Most azokat gyujtottem ossze, amiket sokszor hasznal. Van koztuk olyan is, amit tisztan mond es olyan is, amit csak probal tisztan mondani, de nem sikerul :-) - a kiejtest lsd. a zarojeles megjegyzesben.

ANGOL SZAVAK

- duck, ducky (a duck volt az elso angol szava, az egyeves szulinapja korul mondta eloszor)

- hi, bye, no, hello (hejo - ha setalunk, gyakran udvozli a mellettunk elhaladokat, meg sokszor akkor is koszon, ha csak kimegy a szobabol, vagy ha egyutt megyunk ki egy barmilyen ajton:-)

- please (piz - neha, ha apukaja ker tole valamit es "please"-zel fejezi be a mondatot, Aronka ilyen kedvesen ranez, kozli, hogy "piiiiz", majd nem tesz eleget a keresnek:-)

- pillow (pijo)

- cuddle (kado - szerencsere nagyon olelgetos korszakaban van, imadom!)

- how do you do (hadudu)

- dog, doggy 

- water, hoodie (ezeket a napokban mondta ki eloszor)

- wheel, hoover

- ball

- apple, banana (nana), avodaco (kado)

- boob, boobie

- digger, car, bus, buggy, truck (tak)

- house (haus, de szigoruan csak s-vel mondja!)

MAGYAR SZAVAK

- laba, lampa (az elso ket szava, de errol mar irtam elozoleg)

- tudod (mivel sokszor, amikor magyarazok neki valamit, a vegere odabiggyesztem, hogy "tudod?")

- na (nem csoda, hogy mondogatja, hiszen gyakran mondom en is, ahogyan arrol mar irtam is az egyik elozo bejegyzesben)

- kereke (keke), auto (ato)

- cici (titi)

- tej

- maci (magi), kakas, mokus, boci (boki),  cica (tita)

- magas, hangos (ez a legujabb szava, sokszor mondja)

- almos (amos)

- alma (ama)

- kes, villa (vija)

- neni, bacsi (baci)

- labos

A csaladtagokat pedig az alabbi modon szolitja:

Apukaja - daddy, dada

Anyukaja - mama, mummy

Nagyanyja - noddy (hogy miert ez lett a neve anyosomnak, arrol mar irtam elozoleg)

Nagyapja- papa

Sogorom, Adam - emo :-)))
Sogornom, Natalie pedig mindig mas megszolitast kap!

Es vegul pedig kovetkezzen az "egyeb" kategoria:

bdabdab = repulo, helikopter

nu = telefon

nice = egy ideig igy hivta a viragot, mikor parszor hallottam tolem, hogy "this flower is so nice" vagy valami hasonlo

tuku = traktor

bag = a mug es a bogre keverekebol keletkezett szo
dogus = a kutyus es a dog keverekebol keletkezett szo

Ennyit bevezetonek az uj kezdet kezdeten!

Kovetkezo alkalommal nehany angol es magyar gyerekdalt szandekozom szetcincalni, remelem sokan lesztek ra kivancsiak! :-)

Kommunikalgatunk

Ahogy arra az elozo bejegyzesemben is utaltam, kisfiunk nemreg unnepelte elso szuletesnapjat. En a 12 honap alatt (es elotte 9 honapon at) lelkesen beszeltem hozza magyarul, apukaja angolul, ha pedig harman vagyunk, az angol a kozos nyelv. Mindketten kivancsian varjuk, milyen lesz majd, amikor a picur tenyleg elkezd beszelni. Mi lesz az elso szava? Kihez hogy fog szolni? Lesznek-e felreertesek?

Na jo, amugy szerintem az elso szo mar el is hangzott. Nagyon erdekli ot a LÁB - sokat nezegeti a sajat labait, ha zoknit lat, probalja felvenni (vagyis csak ugymond betakarja vele a labfejet), mutogat masok labara stb., igy persze sokat hallotta a szot, mivel barmire mutat, en mindig megnevezem neki az adott targyat, tobbszor is, hadd tanuljon :-) Igy mar sokszor elofordult, hogy ugy hallottam, mintha kimondta volna a szot, csak ezek mindig olyan varatlanul tortentek, hogy aztan sosem voltam biztos benne, hogy tenyleg mondta-e vagy csak probalta.

A dragam masik boldogsagforrasa a lampa. A kedvenc az egyik otthoni, az etkezoben talalhato darab. A mutogatos korszaka is azzal kezdodott el, hogy a plafonon helyet foglalo targyra mutogatott, ezt azota is eloszeretettel teszi, de barhol vagyunk, mindig lecsekkolja, milyen az adott helyen a lampaallomany. Mutogat es mondja, hogy lam, vagy hogy pa. Neha meg valami - magahoz a szohoz hasonlo - hangsort is kiejt a szajan, de az meg nem az igazi, viszont nagyon aranyos, ahogy probalkozik :-) 

Visszaterve a mogottunk allo honapokra: a kezdeti gogicselesekbol a honapok soran szotagok formalodtak, melyeket sokszor boldog sikongatas kisert. Aronnak voltak idoszakai, amikor ragaszkodott egy-egy hangsor ismetlesehez, ilyen volt peldaul a bumbum, a tktktk, a ngan, mostanaban pedig sokszor mondja: gam. A mama es a dada szavakat mar regota mondogatja, de persze sokszor nem csak minket illet ezekkel a nevekkel. A bumbum azota mar a maci fedoneve lett, a tktktk pedig akkor szokott elokerulni, amikor a Hickory, Dickory Dock nevu angol gyerekdalt enekelem neki, aminek ugyebar a vegen elhangzik, hogy tick-tock :-)

Szoval alakulgat a dolog, nagyon jo latni, ahogy probalkozik, ahogy minden nap ujabb es ujabb hangokat, hangsorokat probal mondani.

Valahol olvastam, hogy egy 12 honapos baba korulbelul 60 szot ert meg, tobbet, mint gondolnank. Meg nyilvan olyan mondatokat is megert egyben, amiket sokat hall ugyanugy, plane, ha mindig ugyanabban a helyzetben hallja, nalunk ilyen peldaul a Megyunk setalni - amikor ez elhangzik, mindig latja, hogy az eloszobaban keszulodom es mar maszik felem ezerrel, kurjongatva, egy jo kis hintazas remenyeben :-)

Nehany szo, kifejezes, amit kisfiam ert: horcsog (az egyik kedvenc plussallata miatt), Skytrain :-)) (ez az itteni metro, ami az epuletunk mellett megy el), tuzoltoauto (kiszurta maganak a konyvben, mindig azt nezegeti), hamham,  vauvau (ez a kutyat jeloli), gyere ide, menj oda a...-hoz, simizd meg stb.

Biztos megvan a hatvan. Magyarbol legalabbis tutira :-)

Na, itt vagyok!

Ez a blog tavaly novemberben indult es sajnos nehany bejegyzes utan be is halt. Termeszetesen a hallgatas oka az, hogy het honapon keresztul minden nap, egesz allo nap anyagot gyujtottem.... Igy volt, igen...

Na jo, nem, de  inkabb nem is foglalkoznek a miertekkel, hanem inkabb arra szeretnek koncentralni, hogy a blog ujra feleledjen. Remelem az, aki a legelejen olvasott, most is fog es szeretnem, ha uj olvasoim is lennenek. Igerem, rendszeresen fogok ide irni es azt is remelem, hogy sikerul majd erdekes temakkal szorakoztatom a kedves olvasokozonseget.

Es hogy mi a helyzet mostanaban a mi kis ketnyelvu csaladunkkal? Nos, kisfiunk most vasarnap lesz 1 eves, ami szamomra elegge hihetetlen. Mondhatni repul az ido es hasonlo kozhelyek... Draga kincsem leginkabb magyarul ert, de errol nem sokara reszletesebben is beszamolok. Ami pedig ferjuramat illeti (idokozben osszehazasodtunk)... nos, o pedig leginkabb meg mindig angolul ert, bar allitasa szerint van egy kulonleges magyar varazsszo, amit gyakran mondok neki kulonbozo hanglejtesekkel az adott szituaciotol fuggoen es o mar kitapasztalta, hogy melyik hanglejtes mit jelent, igy mindig tudja, hogy mi az abra. Ez a szo pedig a “NA”. Van a haragos "na", a kerdo "na", a hagyjalbeken "na", a mostakkorvolttejaboltbanvagynem "na", a valaszoljalmar "na", csak hogy a fontosabbakat emlitsem.

Hat akkor csapjunk (ujra) a lovak koze vagy mi...

Olvassatok, kommenteljetek es kovessetek a facebookon! https://www.facebook.com/pages/Familingua/274718775904424

Mit szoltok? Na?

Minek nevezzelek? I.

Rom anyukája nagyon boldog volt, amikor kiderült, hogy nagymama lesz (mi alkottuk nekik az első unokát). Aztán belegondolt, hogy akkor ő most Granny vagy Grandma lesz és kicsit bepánikolt, mert gondolom rögtön beugrott neki egy ősz hajú, hintaszékben kötögető nénike képe, amivel nem tudott azonosulni. Anyósomról azt kell tudni, hogy 6o évesen (na jó, 61, de ha hatvanat írok, az jobban passzol a bejegyzéshez csatolt képhez és biztos ő sem tiltakozna:) azon kívül, hogy énektanár, van még egy hivatása, ami egyben hobbi is: színésznő/operaénekes. Láttam egy musicalben, és tényleg, le a kalappal: ugrál, miközben hangot tökéletesen kiénekel, mosolyogva. Nagyon fiatalos jól tartja magát, aktív (két éve elkísértuk az akkor éppen aktuális "Britain's Got Talent" válogatására, Cardiffba). Szóval közölte velunk, hogy ő nagyon örül az új szerepének meg minden, de nem szeretné, ha granny-nek hívnánk... Ezért az egyik családi vacsora alkalmával, amikor még terhes voltam, elkezdtünk ötletelni, hogy akkor majd hogy kellene őt hívni. Rom persze jött a viccesebbnél viccesebb ötletekkel, de aztán anyósom révén megszületett a megoldás, ugyanis megkérdezte, mi a granny magyar verziója, én meg mondtam, hogy nagyi. Ezt persze senki nem tudta normálisan kiejteni, csak úgy, hogy nádzsi, viszont a szóról mindenki Noddy-ra asszociált, aki Angliában egy nagyon népszerű rajzfilmkarakter. Ez a név mára már teljesen ráragadt. Aztán ez az egész dolog hirtelen átcsapott kívánságműsorba: nagyfater is elkezdett reklamálni, hogy ő a grandpa helyett Da akar lenni, mert az ő apukájat is így nevezték, amikor az nagyapává lett. Rom szerint viszont a Da az tutira a danger (magyarul "veszély") rövidítése, úgyhogy nagypapa azóta a Danger névre hallgat, ha akarja, ha nem (nem akarja). A másik név, ami ráragadt, az a Big Ear - ezt az ő tisztelettudó fiacskája akasztotta rá (= Rom), a nem olyan kicsi fülei miatt.

És ha már itt tartunk, azt is leírom, hogy mi a helyzet az szülők megnevezésével kapcsolatban. Én magamat fiacskám előtt Maminak vagy Mamának hívom, ami lehet, hogy majd kavart okoz az én családomban, mivel nálunk hagyományosan a nagymama szokta a Mama nevet kapni, viszont mivel az angolban a Mummy jelöli az anyukát és Rom így utal rám (meg szerintem ez olyan cuki), maradtunk ennél. Rom magát Daddy-nek hívja és én is ezt a megnevezést próbálom használni, valahányszor említem őt, de valahogy a magyar szövegkörnyezetben sokszor nem jön a nyelvemre a szó, és ilyenkor automatikusan -nem tudom, miért- Papit szoktam mondani. Rom ennek persze nem igazán örül, mert a puppy kiskutyát jelent angolul, de ez még mindig jobb, mint az Apu, ami hangzásra egyenlő az angol a poo-val (jelentése: egy kaki:)).

Bogárka! Csillagom! Mókuska!

Az ember szereti becézgetni azokat, akik közel állnak a szívéhez: párját, gyerekét. barátait (?). Az angolban a legnépszerűbb becézések az alábbiak: dear, love, babe, sweetie, de anyósom például petal néven szólítgatja néha apósomat, ami virágszirmot jelent. Hasonló, hétköznapi becézések a magyarban is vannak: drágám, édesem, szerelmem stb. Vannak azonban más, nem éppen szokványos becézéseink is, de én addig, amíg Romily meg nem hallotta, hogy mókusnak hívom az utódot (mely esemény után igen furcsán nézett rám), nem gondoltam bele, hogy angolra fordítva milyen idétlenül is hangzanak az alábbi mondatok:

I love you, little squirrel. (Szeretlek, mókuskám!)
Will you marry me, my little bug? (Hozzám jössz, bogárkám?)
Come here, rabbitear! (Gyere ide, nyuszifül!)
You are my everything, meatbug! (Te vagy a mindenem, husibogár!)
I cannot live without you, meatberry! (Nem tudok nelküled élni, husibogyó!)

Persze azért az angolban is van néhány érdekes becézés: apósom például cheeky chops-nak hívja kisfiamat, ami annyit tesz: huncut orcák, az angol iskolában pedig, ahol régebben dolgoztam, az egyik tanító folyton sweetie pie-nak hívta a gyerekeket, ami szó szerinti fordításban édes pitét jelent :)

Megjegyezném, hogy a franciák a fiúk becézésekor azt mondják: mon petit chou, ami annyit jelent: én kicsi káposztám. Ennek a becézésnek a hátterében az áll, hogy a franciáknál nem a gólya hozza a gyereket, hanem ha az fiú, akkor a káposztalevelek közt találják, ha pedig lány, a rózsák között.

Nagyon érdekelne, hogy egyéb nyelveken milyen érdekes becézések vannak, és hogy azoknak mi az eredete. Ha valamelyik drága olvasóm tud ilyesmiről, kérem, hogy írja meg egy kommentben!

It's not my cup of tea -

- mondják az angolok azokra a dolgokra, amiket nem éreznek magukhoz közel állónak, ami eltér az ízlésüktől. Ennyire nagyon szeretik ők a teát! Reggel azért isszák, hogy felébredjenek, munka közben, hogy jobb kedvük legyen, munka után, hogy legyen erejük a hazaúthoz, délután, mert hoppá, öt óra van, lefekvés előtt, mert miért ne. Persze fekete teáról van szó, ami ugyebár tele van koffeinnel. Ehhez a naponta tucatszor véghezvitt szertartáshoz elengedhetetlen kellék a tej (és folyton megy a vita, hogy a tejet még a víz előtt, avagy után kell-e a bögrébe tölteni). Ha nincs tej a hűtőben, az kisebb tragédiának számít. Citrom, cukor kilőve, mert az tré. Én úgy még nem léptem be anyósomék ajtaján (és ajtó alatt itt most ne csak a bejárati ajtót értsd, hanem a nappaliajtót, a konyhaajtót, a garázsajtót IS), hogy ne hangzott volna el a kérdés: Would you like a cup of tea? Mikor először mondtam, hogy nem, köszönöm, nem vagyok nagy rajongója, olyan fagyos csend telepedett körénk, hogy csak na. Aztán persze enyhíteni akartam a feszültségen és mondtam, hogy okés, esetleg egy zöld teát vagy valamilyen gyümölcsteát elfogadnék, ha van. Na, akkor szerintem már a megkövezésen gondolkodtak. Ez a teatéma amúgy folytonos harcot jelent Rom és köztem (persze vicces keretek között). Rom folyton issza, én próbálom leszoktatni róla (a koffein miatt), ő meg próbál engem rászoktatni. Én viszont feketeteát kábé csak akkor iszom, amikor fáj a torkom, megfáztam, vagy ilyesmi (de akkor is csak sok-sok citrommal). Néha elszürcsölök egy lesbian tea-t, ahogy Rom hívja (ez nála a gyümölcsteát jelenti). Mondanom sem kell, hogy mielőtt Angliából Vancouverbe költöztünk, anyósek egyik búcsúajándéka egy 1000 darab PG teafiltert tartalmazó zsák volt mondván, hogy a nyamvadt Kanadában biztos nincsen normális tea. Még jó, hogy a cuccaink szállításának költségeit nem nekünk kellett állni. Aztán ideérve a vízforralót meg már az ágy előtt megvettük, mert Rom szerint az a legfontosabb dolog a lakásban!

Most pedig kulturálódjunk kicsit: a tea származását illetően léteznek mindenféle ázsiai legendák, lejegyzésekben pedig először a 9. században említik meg. A teaivás Európában elsőként a kontinens északi részén vált népszerűvé, majd Észak-Amerikában is elterjedt. Érdekesség, hogy bár Angliáról mindenkinek a tea ugrik be, az ország állitólag csak a hetedik az európai "ranglistán", már ami a teafogyasztás mértékét illeti (az első helyezettek az írek). Az "ötórai teázas" kifejezés Bedford hercegnőjének, Annának a nevéhez fűződik: mivel akkoriban Angliában a napi kétszeri étkezés volt elterjedt, a hercegnőt késő délutánonként egy "roskatag, bizonytalan érzés" kerítette hatalmába, ezért meghívta kastélyába barátait egy további délutáni étkezésre, öt órára. A tea mellett szendvicsek, sütemények és válogatott édességek várták az éhes vendégeket. A teaivás ezen gyakorlata hamarosan elterjedt más körökben is, aztán ugyebár kicsit elszaladt veluk a ló :), hiszen az angolok manapság már nem csupán öt órakor hódolnak szenvedélyüknek. De persze az is igaz, hogy szeretnek délutánonként leülni és süti mellett nyugodtan meginni egy csésze teát. Az angol kávezókban népszerű az úgynevezett cream tea, aminek én nagy rajongója vagyok (mondjuk nem a tea miatt:) - egy pogácsaszerű süteményről van szó, amit scone-nak hívnak, és ami mellé eperlekvárt és úgynevezett clotted creamet szolgálnak fel (ez olyasmi, mint a felvert tejszín, csak sokkal sűrűbb).

Érdekességként pedig még, hogy a tea szót az angolok gyakran használják egy-egy étkezésre utalva. Mikor első angol munkahelyemen egy kolleganőm megkérdezte, mit tervezek tea gyanánt este, azt gondoltam, hogy hú, de fura módon érdeklődik, hogy szeretem-e a teát és hogy iszom-e majd este, de nem baj, válaszolok...

... amit hallván ő udvariasan mosolygott és nagyot szürcsölt a teájába.

Beszélni magyar?

Tény no. 1

A magyar a világ egyik legnehezebben megtanulható, legbonyolultabb nyelve.

Tény no. 2

Vannak emberek, akiknek csak nehezen, vagy egyáltalán nem megy a nyelvtanulás, mert nincs hozzá érzékük.

Nos, Rom nem egy nyelvzseni, ráadásul engem választott párjául...

Az alábbiakban pedig szeretném bemutatni, milyen eszközöket vetettem be annak reményében, hogy az ember majd megtanul magyarul.

1. Magyaróra, tankönyv, szigor

Nem sokkal összeköltözésünk után vettem neki egy tankönyvet (Durst Péter-Lépésenként magyarul), felvettem a szigorú tanárnéni-álarcot, beszereztem egy jól fogó tollat meg egy füzetet, és nagy lelkesen elkezdtem tanítgatni. A baj csak az volt, hogy soha nem csinálta meg a házi feladatot, és mindent elpoénkodott. Én viszont véresen komolyan vettem a projektet, és persze a két hozzáállás nem annyira passzolt. Nem baj, gondoltam, hogy akkor lazítok majd a gyeplőn: a továbbiakban mindent együtt ismételtünk át, nem volt házi sem, de így sem ragadt rá sok, így ez a megközelítés sem működött. Rom azt mondta, így nem tudja a dolgot komolyan venni és inkább járna tanfolyamra, de aztán a tanfolyamozásból sem lett semmi, és akkor szólt, hogy inkább csak beszéljek hozzá magyarul, amikor csak akarok...

2. Beszéd, csak magyarul, amit...

...nem is fejtenék ki. Inkább látni kellene Rom arcát, amikor magyarul kérek tőle valamit. Leirhatatlanul riadt ilyenkor a tekintete, majd bizonytalanul azt mondja: "Igen...", mindenre. Na jó, azért annyit még leírok, hogy mostanában azt csináljuk, hogy amikor hetente egyszer leszúrom, hogy miért nem beszéli már az én szép kis anyanyelvemet, akkor meg ő szúr le engem, hogy hát CSAK AZÉRT, mert én nem beszélek hozzá magyarul. És akkor nekiállok neki hablatyolni in "alien" (ahogy ő hívja), persze nagyon lassan, és kézzel-lábbal mutogatok. Elismételgetjük a mondatokban előforduló szavakat, majd két perc múlva utalok rájuk, várva a reakciót és a megvilágosodást, de addigra huss...

3. Post-it

Volt egy időszak, amikor az otthonunkban fellelhető tárgyakra kis sárga post-itet tettem a magyar nevükkel, azt gondolva, hogy jártában-keltében Rom majd mindig szemben találja magát a cimkékkel, és így valahogy majd ráragad a tudás. Valamiért ez sem működött annak ellenére, hogy lelkesen olvasgatta és ismételgette őket. Az egésznek annyi eredménye lett csak, hogy a lakásunkban a domináns szín hirtelen a citromsárga lett, és a padló tele volt régi, megfáradt post-itekkel, amik szomorúan szálltak - nem bele Rom agyába, hanem le, a padlóra, ragacsos felükkel lefele, hogy aztán az általam elhullajtott hajszálak otthonra leljenek rajtuk.

4. Majd ha itt a baba!

Hát persze! A baba születése után Rom megtanul majd magyarul úgy, hogy figyeli hogy gügyögök gyereknyelven a kissrácnak, majd pedig ezt a tudást fejleszti tökélyre a gyerek beszédfejlődésével párhuzamosan. Hát, eddig csak a cici szót tanulta meg, az eleg hamar rögzült! A módszer milyenségéről persze majd igyekszem beszámolni itt, a blogon.

5. Nagymama piszkálódása

Nagymamám, mint minden idősebb magyar ember, aki külföldivel találkozik, nagyon magabiztosan, nagyon hangosan és nagyon tagoltan szokott Romhoz beszélni, természetesen magyarul. Drága nagypapám - Isten nyugosztalja - ugyanezt oroszul, szlovákul és németül IS produkálta (volt, hogy mindet egyszerre), amire Rom a 2. pontban leírtak szerint reagált. Ezen kívül Nagyi (aki régen alsós tanítóként dolgozott) küldött már egy másodikos olvasókönyvet is, valamint kérte, hogy Rom is írjon pár sort az általam küldött levél részeként, stb. Ezeket a kis megmozdulásait mind olyan mosolygós terrorral viszi véghez, hogy Rom szerintem már fél tőle :-) Lehet, hogy a nagyi lesz a kulcs a nyelvtanuláshoz?

Most pedig nézzük, hogy Rom milyen fontos szavakat és mondatokat ismer (és hogy még egy pozitívumot említsek: nagyon jól tud olvasni magyarul - jól ejti ki az összes magánhangzót stb.).

Tehát a lista:

- köszi, jó reggelt, jó napot, és hasonló alapdolgok
- Rom vagyok. Angol vagyok. Nem vagyok buzi.
- állat, király
- Arany Ászok
- P.csábá! (igen, á-val, és leginkább akkor használja ezt a felkiáltást, amikor hallja, hogy elejtek valamit és tudja, hogy mindjárt elkezdek puffogni)

És néhany szó/mondat Rom-féle verziója:

- Istvánom! (ez az "Istenem!" akar lenni)
- Cigielni kell! (a "pisilni kell" mintájára, "e" betűvel írva... Gyakran mondogatta akkor, amikor nehezen ment cigiről történő leszokás.)
- húszvanhárom (23)
- háromanagy (34)

Most eszembe jut az eset, amikor az egyik angol ismerősöm a "köszi" szót összekeverte egy arra rímelő szóval, mégpedig azzal, ami a férfi hímivarsejtek kicsiny csoportját jelöli... a pincér nagyot nézett a budapesti étteremben, amikor a srác mosolyogva, hangosan, a vacsorájat megkapva ezt mondta: "G.CI!"